Bizony, bizony 2026. május 16-án pénteken 7 ágra – NEM – sütött a nap, sőt! Régóta készültek egyesületünk tagjai a szálkai utazásra, az eső meg még csak nem is készülődött, csak egyszerűen jött! Nyakunkba szakadt az ég, de sebaj, volt esernyő, kabát, minden, ami a vizesedés ellen szolgált, a jó kis májusi eső pedig nagyon kellett már a földekre!

Pappert Gábor harmonikás barátunk meghívására utaztunk a Szekszárd melletti Szálka faluba, ahol a szépen felújított Közösségi Házban tartották a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsának, a LANDESRAT die Gemeinschaft szervezetnek országos német nemzetiségi találkozóját. A XXII. Régi hangszeres zenészek országos találkozójának záró koncertjére voltunk hivatalosak, ahol legalább hét település harmonikásai mutatták be a hangszereket és tudásukat.

No, de ne szaladjak előre, menjünk sorában!

Délelőtt indult különjáratos autóbuszunk Szegedről, út közben minden rendben volt, Ginál János Simon titkárunk idegenvezetőként is funkcionált, ismertette Szekszárd és Szálka történetét, hogy legyen több ismeretünk a településekről. Miközben járművűnk keletről nyugatra, a szakadó eső nyugatról kelet felé tartott, és félúton találkoztunk. Nem is hagytuk el egymást!

Első programunk terv szerint Szekszárd-i városnézés lett volna a szép városközpontban, az I. Béla téren történő parkolással, ennek azonban az esőn kívül a városban megrendezett kerékpárverseny, és a városközpont lezárása jelentette leküzdhetetlen akadályát. Kerülő utakra kényszerültünk, és a nagy busszal a szűk utcákban nem volt leányálom a visszafordulás, nem is egy alkalommal! Titkárunk – nagyon helyesen - megjegyezte, hogy így autóbuszos városnézésen vettünk részt, és olyan városrészeket is nézegethettünk – közben izgulva, hogy nehogy az árokban kössünk ki -, amelyeket egyáltalán nem akartunk megnézni! Tisztelet és köszönet ügyes gépkocsivezetőnknek, Krisztiánnak, aki minden nehéz helyzetet megoldott! Végül visszakerültünk a helyes útra, és indultunk Szálkára.

Éhesen a harmonika-zene sem tetszik olyan nagyon, ezért Szálkán első utunk a gyönyörű és remek „Horog Étterem”-be vezetett, ahol rendkívül ízletes és bőséges ebédet kaptunk és fogyasztottunk, melyet igény- és ízlés szerint jóféle szekszárdi vörös-, fehér- vagy rozé borocskával öblítettünk le!

Az étteremtől kb. 15-20 lépésre, a szomszédban van a Közösségi Ház, ahol szeretettel fogadtak bennünket meghívóink. Már igencsak tele volt a terem, de azért – ha szétszóródva is – sikerült helyet szerezni mindenkinek.

A terem díszítése és a színpadkép is igen tetszetős és látványos képet mutatott, szebbnél szebb harmonikák sorakoztak a színpadon, melyeket meg is szólaltattak a műsor során. A muzsikusok – hasonlóan a mi zenészeinkhez – nem művészek, hanem amatőr harmonikások, akik szépen, komolyan, legjobb tudásukat felmutatva szórakoztatták a – többségében - szintén német nemzetiségi közönséget. A műsor folyamán nem egy alkalommal a publikum énekelte az ismert régi dallamokat. Hazánkban a német nemzetiségi mozgalom aktív, lelkiismeretesen ápolják hagyományaikat, zenéjüket, énekeiket és viseletüket. A zenészeken kívül népdal kórusok is színpadra léptek. Nagy örömmel láttuk és hallottuk a zenészek között 2 hajósi barátunkat, és szálkai meghívónkat, Pappert Gábort és kislányát, Annácskát. Kiderült, hogy Gábor édesapja a Landesrat egyik helyi vezetője, vele is személyes ismeretséget kötöttünk.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők Honlapunkon a Galéria/Fotók menüpontban!

Moravszky Éva Márai